Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
25 Jobb az elég, mint a' sok. Leg jobb úti társ a' tele erszény. vérebb lovat, nagy áldomást tettenek. Az az: annak a' fel áldozott lónak húsából jó laktanak. És (mivel a'jó lakásra az ivás is következik) áldomást tenni annyit tett a' Magyaroknál : jól enni, jól inni. Már mostanában el múlván az áldozatok (ugyan azért a' ló húsbút való evés is) csupán az ivás maradott fel a' Magyarok utóinál, és így az áldomás szó is, csak az ivásra háromlott — Herodotusnak, es Strábónak bizonyítássok szerént: valakik, a' nemzetségek közül, lovat áldoztanak, úgymint a' Persák is azoknak fehér színekre főképpen vigyáztanak. Ezfc bizonyittya Tacitus a' regi Németek felöl. Az után Saxo Grammaticus is sokat szóll a' Rugiánoknak szentséges fehér lovokrúl ; és a' Dánusoknál a' fehér lovaknak nagy érdemeikről — hogy a' fehér lovat a' Magyarok is nagyon böcsüllötték mindenkor, onnént is ki techetik : hogy ha mikor valakinek nevezetes ajándékot küldeni akartanak arra fehér lovakat választottak, Bélának nevetlen írnokja Alpári Fejede»lemhez Zalánhoz küldött ajándékok felöl szóllván : leg is leg elsőben a' tizenkét fehér lovakrúl emlékezik. — így gondolkozom tehát : hogy midőn Magyarjaink Is, teneiknél áldoztanak -, azoknak azt mutatták hé, a' mit leg méltóságosabbnak lenni gondoltanak. A' vólt a' fehér szőrű ló, az is a' leg kövérebbik : hogy azntán búsát annál édesdedebben el költhessék. Mert régenten a' ló hús nem vala oly utálatos a' napkeletieknél , mint most a' nyugotiaknál. Szükségben ugyan (főkép' a' várakban) mostanában is el kél — Azt mondgya Keisler: hogy ennek előtte a' ló húst sok nemzetek meg ették. A' Magyarokról leg alább bizonyságot tészen Otto Frisingensis. Az után az is hogy Péter királyunk alatt a' pogányságra viszszá tér-
