Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

20,5 Keresködö; már ez elég. i) Körmére égett a' tapló. Bőrén kívül belől nem egyébb a' rosznál. Fogra kerültt, jól öszsze mardosták. Egy pénz ára bÖcsületet nem hagytak rajta. Hurkot vetettek elejébe, bé várják. Talán pecsétes levéllel szabadíttatott fel a' roSzra. Ki fogtak rajta. 2) Egy szál böcsület nincs rajta, A' rosz fü leg nagyobbra nö. Ha krajcár van is szájjába , nem ér egy pénzt. Ha toronybúi le hajtanák, se veszne el. Roszszabb a' rosznál. 0) 1) Némely gazdag, de högyke keresködö igén meg szok_ ta vagdalni a' Papokat gyarlóságjok ; és leg kissebb hibájok miatt, mondván : hogy Urunknak csak tizenkét Papjai voltanak, még is Júdás rosz vala. Erre a' Plébános : Júdás se volt (úgymond) hamarébb gazember-, hanem mikor a' kereskedésbe avatkozott. 3) Némely gazdag, de rosz erkölcsű ember nagy házat épitetett magának. Annak kapujára ezeket íratta fel goromba nagy hőtökkel: Ezen semmi rosz hé ne mennyen. Ezt olvasván Diogenes, azt kérdi vele ott' álló barátaitúl : vallyon a' háznak Ura hol megyen bé. Ezen ugyan kifogott Diogenes. 3) Midőn D i on i z i u s Siciliában egy kényes Uralkodó mindenektül kárhoztattatnék, és kegyétléniógéi inialí minden állatt szapora veszttét kívánná ; egy vén aszszony annak hoszszas életéjért szünetlen és fen szóval esedezett Istenei előtt. Ezt meg hallván az Uralkodó , imádásának; okát kérdezte. Ö azt feleié: azért cselekedtem Uram, mert midőn még leány voltam mindennap' imádkoztam egy kegyetlen Uralkodóknak haláláért. Ili