Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Néha a'vak többet Iát a' szemesnél, i) Nem szúr maga a' hósa, hanem a'' mellette valu. Varjú húst se evett; még is krákog. Tanitvány se volt, még is tanít. Ki se nyitotta szemét, még is kenyeret kér. Nagyobb a' kapu, mint a' város. 2) Lábát is alig emeli, még is hoppot mond. Öt garassa sincs, még is kevély. Pohdrós, nem héjjába fickándozik. Kenyere nem lévén , kalácsra vágyódik. Az éh szúnyog nehezebbet szúr. Mondgya a' gyermek; hogy meg verték , de okát nem adgya. 1) Sok pénzzé lévén egy vak koldusnak , azt alattomban a' mezőre ki vitte, és el ásta. Ezt komája látván, még' azon nap' ki ásta. Egy hét után kincseséhez menvén a' vak koldus (mivel azt helyén nem találta) komájának tolvajságárúi nagyon gyanakodott. Hozzája sietvén ; azt mondá : hogy egy hét alatt szas aranyat koldult, szeretné tudni : hová kellene el rejtenie. Erre a' koma azt feleié: hogy oda tenni leg jobb volna, a' hová többi pénzzét tette. Ezt helybe hagyván a' vak : meg igérte: hpgy holnap oda viszi. A' koma hamarébb vitte oda az el lopott pénzt, és ismét el ásta, hogy a' száz aranyokat is kezéhez kaparicscsa. Ott találván pénzzét a' vak, fel vette, és komájának háza előtt el menvén : a' vak (úgymond) továbbra látott a' szemesnél. 2) M in dúshoz érvén D iogenes, midőn annak, a' kis városnak nagy kapuját látta ; magát a' kapuba helyheztette. Várta a' városbélieket : hogy vagy ki , vag y bé mennyenek. Csoportyokra vetvén szemeit: oh M indu s ial; (úgymond) tegyétek bé a' kaput, mert a' város rajta ki szalad.