Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' jót is röszra magyarázza a' gonosz. Szent írásból jönnek az eretnekek. •— Az imádságos könyvbül is imádkoznak más ellen. ; ' ; ' mez. Mert az S asztalánál , mindenkor , vagy vetekednek, vagy valami tisztességes, vagy valami tréfás dolgokrúl beszéilenek, vagy énekeket dallanak; Varnak ott muslkusok, vannak hárfásokis, kik a' bajnokok uak cselekedeteiket anyai nyelvven kdpzák mellett éneklik az asztal felett. Ez a' Romaiak' szokássok vais, és töllök származott a

v Magyarokra. Énekeltetik pedig mindenkor valami jeles cselekedett, de nem is szűkölködik ám ezek nélkül a' Magyarság. Tudniillik : mivel Magyar ország külömbbféle nyelvű ellenségeknek közepén vagyon mindétig a' hadi dolgok' szikrája az ö ^foglalatossága. Fűképpen a' Törökökkel való csaták jönnek elő igen szép Magyarsággal. Szerelmes versek ritkán énekeltetnek — A' Magyarok (akár nemesek akár nemtelenek legyenek) szinte . egyenlő szavakkal élnek, és minden külömbözet nélkül szóllanak' Egyenlő mindenütt a' nyelv, egyenlők a' szavak, hasonlók a' szó ejtések. De nálunk (Olasz országról szóllok) a' beszéll'ésben nagy a' külömbség. Polgár és paraszt , Kalabrus és Tuskus oly külömbséggel vánnak egy más között : hogy egygyik a' másikat meg nem értheti. De a' Magyaroknál (a' mint tapasztalva mondám) egy a' beszédnek módgya ; vagy igen csekély a' külömbség. Innent vagyon : hogy Magyar nyelven, szerzett versek egyenlőképpen meg értetnek a' parasztoktól, Polg-ároktúl, a' vég lakosoktúl, a' közép lakosoktól. De (hogy az előbbeniekre viszs^a térjünk) csu(lálkozva hallottam Mátyás királyt beszélleni, vagy füleit a' versekhez , vagy a' beszédhez- nagy figyelemmel alkalmaztatni : bo ott magát- soha meg- nem moes- ' kosította. A' mi valóban csodálkozásra méltó dolog , mivel mások leg nagyobb vigyázassál, és szorgalma.