Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Gyermek' kezében éles kés. Nincs rokoncája a' tengernek. A' ló állva álmodozik. Ha aszszony volnék, eddég meg csudáltalak volna. Beszéli a' Barát, alamizsna a' vége. Farkas is a' bárányok* kövéréit szereti. Ott vágja leg örömestebb, a' hol megsült. Nem látni meg szelídült ferkast. A' róka is csalt addég.jó, a' medég láttyák. Viszszá tér pocsétájába a' disznó. Az Astrologus is nélia felejtkezik; Juhász pedig tudgya, ha üdö változik. 1) Forgó a' szerencse. Kit a' dombon nem örömest látunk , Olyat a' völgybe taszigálunk. Nem mind barátod , a' ki reád mosolyog. Van annak is dolga , kit fel akasztanak. Az ördögök köztt is leg hamisabb a' sánta. C Jobb ízü a' szomszéd aszszony' liappannya, Meg fizet a' nagy harang. 2) J) Igaz ugyan : bogy az üdönek változásait igen tudgya a' Jubász , mivel más dolga nincsen. De a' napnak és holdnak fogyatkozásain el bámulnak. Ezen el bámúlássát meg jelentette egy Juhász a' másiknak, azon csudálliozván : hogy, hogy tudhattyák ők azt előre meg jövendölni, és bizonyos i'időre szabni. A' másik Juhász azt leg könnyebbnek lenni mondotta, mivel (úgymond) a' Jíalendáriomokban nézik; és ha én olvasni tudnék magam is meg jövendölném néked. •-) Az az: semmi se lesz belőlle. Mert kik sokkal adósok, ' mit vehetni tpllök? A' nagy harangnak hangja (midőn ki múlnak) minden adósságot ki fizetni mondatik.