Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

•59 A' hamarkodó ebnek vakok a' kölkeik. Ne higygy a' szájnak , mint a' kutyának. A' döglött eb meg nem marja az embert. Kutya ábrázatbúi nem válik orca. Soha meg nem pirul a' kutya. Az ebre nem vetnek hámot , a' gondolattól se vesznek vámot, i) Ott ott az ebet a' Pap' réttyén 2) Csak akkor búsul az eb , ha nincs mit önnie. A' vén ebre , korpa is vesztegetés. Eb ebtül tanúllya az ugatást. A' kutya néha jó kedvéből is ugat. Néha a' kutya ganénak is hasznát vehetni. Éhnek se büdös maga ganéj a. Az ám: a' kutya' farka. Föl áll, mint a' kitya fark. Ha a'kutyára hagynák , egy legyecske se lenn© ezen a' világon, ő) 1) Azt szokták régenten a' Magyarok mondani -, gondolkodhacc, a' mennyit akarsz , mert a' gondolatfcúl vámot nem vesznek : mivel láthatatlan. De ne beszélly sokat, n erl; szavadon meg fogják a' szűrt, és a' lukba rántanak. Kik most is ezen ítélettel élnek, senkitől se félnek. 2) A' kutya ott tartózkodik, aliliol valamit öhetik. A' rétre nem sokat szoktak hordani, ugyan azért a,' kutyát ottan , héjjába keresni. 3) Mert eb a' legyet halálbúi gyűlöli. Orrát fülit leginkább ostromollyák. Farkával , lábaival dolgozik ellenek; de ha el hajtya is, ismét ott teremnek rajta. Kapdossa őket szájával is ; de noha egygyet meg neip kaphat. El unván őket, más helyre «igyekszik , de csalj 9tt is legyekre talál.