Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

.fNiN^*^ 49 Eb köszönnye azt néki. Egy högyös túróért agyon nem verik az ebet. Eb ura kurta. Eb ura fakó. Fekete kutya, tarka eb, mind egy ördög. Ebnek parancsolly. Ha a' kutya árnyékhoz kap, el ejti a' koncot. A' láncoltt kutya csak azt marja meg ki hozzá közelít. Eb csont öszsze forr. Eb csont hamar hé heged. Ki más ebét kötve, tartya , kötelét talállya. Ebet szőréről, madarat tollárul , embert társsárúl. Ebhendi, az az: semmire való. Eb helye. Két ebnek is lehet egy neve. Irigy, mint a' kutya 1) 1) A' kutya' irigységének nincsen nagyobb tanúja, mint az : hogy még kölkeinek koncát is irigyli. Szemeimmel láttam Szegedi szállásunkon (szün napjaimban) azt: hogy , midőn a' vájúba (az ebek számára) korpát töltöttek, és reá vizet öntöttek; a' kuvaszok meg se mozdultak eleinte, hanem a' kis kölkök neki estek a' fen úszó víznek, azt erőstn hahsolták a' gondolattal lévén jhogy, a' víznek el ivása után, jut majd a' korpábúl is. De mihelyt észre vették a' kuvaszok : hogy a' kölkök íkorpát önni kezdenének; egygyet káromkodtak mellettök , és igy (el vervén a' kölköket) magok laktak a' korpával jól. Ezek a' kis kölkök ez után a' napra terültek, és (vízzel tőltt nagy hasokat látván) azt gondolták: hogy igen sokat is öttek, 's nagyon el laktak. Ee osztán vöttók észre: hogy (az előbbi jó lakás után) csupán csak vizellenek, egyebet se tesznek. D