Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

o7 Néha a' rongyot is föl szödik. A' leg nagyobb folyónak is kicsin a' kút feje. Ez csak száraz korty. Ökör szem !_) Néha a' maradék is el kél. Ki emberbe bízik, könnyen le rogyik. Csöppenként a' hordó is meg telik. A' tiszta édes gyermeknek való. g» Fejedelemségedet el adgyam. De higygye meg : hogy egy Pénz áfa Eoszszúság arra vihetne : hogy érette a Eejedelems 'gedet is el annám. Ekkor tapasztalta Akós a' Magyaroknak azon tulajdonságjokat : hogy mindent örömest el szenvedhetnek a' Fejedelmektől -, de ha boszszontatnak, azt ki nem állhattyák. í) Ökör szemnek mondgyák a' Magyarok azt a' kis madarat , melly a' rakás fák között örömest múlatoz , és az Ökörnek szeménél nem nagyobb. Ezt a' Deákok R e g u 1 u s n a k , az az : G i r ál y ká n a k nevezik. Ez a' nevezet illyen alkalmatossággal tulajdoníttatott néki — Egyszer a' Madarák (királyt akarván magoknak választani) abban egygyeztenek meg: bogy a' melyik közüllök leg magosabbra száll , a' Királyságra aztat emelnék ok vetetlenül. Ezt hallván az Ökör szem -, jót is tudván: hogy a' Sas (mindnyájok között) leg magosabbra fogna szállani, annak farkába kapaszkodott, de (hog-y észre ne vétessék) nagy vigyázassál. Midőn immár a' Sas leg magosabbra vitte magát, 's (rötlenség-e miatt föllyebb nem mehetne -, ki jővén farka alól az Ökör szem, még magosabbra szállott. Ezt a' ravaszságot nem tűrhetvén a' madarak, az Ökör szemet űzőbe vették. Ezt mondgyák okának lenni: hogy mindég alattomban, és magánossan jár. De a' Madarak' — Királlyának nevét min i eddig- meg tartotta. Elég az: hogy a' fortély nagyra viheti az embert is.