Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Megkezdették a'szalonnát, reá is járnak. Telte' zsírja torkára forrott. Meg buzogányozták ]) Torkába verték fogát. Meg adták levét a' koncnak. Meg emlegette a' Magyarok' Istenét. Eszébe jutott édös annya' tejje. Ráncba szedték. Meg nézegették minden ránccait. Meg lakolt. Úgy meg ijesztették ; hogy aratásig se jö eszére. Meg lakolta tettét. Üstökébekaptak, osztán hurcolták. Laksz ma a' garasért. Egerésző szemét, mint a' pipa szárt, ki sütötték. Ördögöt fogott; azt is jó fülest. Oda várnak a' fekete lévre. Meg szegték bőr késsel a' kenyeret. 2) 1) A' Buzogányok' viselésekről ezeket írja Al torjai Báró Apor Péter: „Az Ifiú legények (a' hitül ki­telt) viscltenék ezüst aranyos buzogányokat. Bársonnyal volt borítva a' nye'e. A' vége penig ugyan ezüstös ara­nyos. A' hitül penig ollyan ki nem telt -, vas buzogánt viselt. A' nyele ezüstös aranyos volt. Én is ilyet vi­seltem kicsin koromban. Némellyek pedig, hasonló nyelű, vagy cifra baltát, vagy csákánt viseltenek. A' melly ifiú legéntűi a' se telt ki -, Tatár korbácsot viselt. Ta­mariskus fa volt a' nyele ; két végén fehér csont -, vagy csali vékony hoszszú nyelű. Két három bog- a' liorbács­csán. Az hoszszú volt. Nohajkának hívták." 5) Véletlen vendégje érkezett egykor egy Gazdának. En­nek szép kenyerét látván-a' gyermek, szünet nélkül kiáltott a' kuckóbúi : szegje meg neki , adgyon is be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom