Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

10 Bé fogadta a' hóhér oszlopos palotájába, Fjl nyakra valózták. Hoszszabb lett, mint ez előtt volt. Szél fújja a' talpát. Hoszszú b öt út csinállottak belölle. Egy egész bötúvé változott. A" varjak, verebek társaságjokban lakozik. Ki tették a' szárító fára. Hóhér falattya lett. Akaszló fa virágja 1) Szellőztetik 2) Könnyű az akasztó fát meg szokni 5_) Meg el te a' hóhér. Pap volt halálán , de nem temetéssén. Hollók vendégeskednek szeme' koponyáján. Föl kölötték a' bú felejtöre, 1) Látván Diogenes : három aszszont fel akasztva egy fán -, Oh (úgymond) bár minden fa több illy gyümölcsöt hozna — Mert Diogenes nagy gyűlölője volt a' Feh r népnek; ugyan azért soha meg nem házasodott. *) Midőn eg-y Cigánt akasztani akarnának ; kérte a' hóhért : hogy pipáját kezében hagyná. Mert ő (igen nedves természetű lévén ) , ha e' nedves üdőkben nem pipázhatna , maginak nagyon árthatna. Az után nagyon meg is szokta a' dohányozást. Végtére el unná magát az akasztó fán egyedül; a* pipa ideje. töltéssé lenne. 3) Szabódottt a' Cigány: hogy az akasztófát meg nem szokhattya ; mert ezt a' rosz szokást leg- nehezebbnek tartaná. Fel akasztassa szempillantássában észre vette ő: hogy a' szokás -nehéz ; de látták a' ki kisérök : hc el enyiszte után úgy meg szokta a' fát, mint ha mindég rajta függött volna.