Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

^S^kTKT* /v/v/v/vr éy £ Örökre kötötték hé szemeit. Szem bé kötve állott a* lialál elejébe. Úgy le csapták a' fejét, mint a' káposztát. Vágták a' nylrtt fejeket, mint a' nyers tököt l) Nem fáj immár foga. Mintha torkát meccették volna meg. Fejére telt a' pár lúg. Nem csak tökkel, hanem ököllel is ütötték fejét. Feje immár nem szédeleg, meg gyógyította a' hóhér. Nem ugyan egy lábbal, hanem egész fővel kissebb. Fejét immár nem vakarhattya. Fővel jött a' világra; de fejetlen ment ki. Ugyan fejére mondották ám a' Birák. Feje vesztett ember. Nem minden fotelen fötlen. Semmi más baja, csak a' torka véres. Feje nélkül jár. M int ha feje se volna, ügy andalog. Kevés van a' főbe. Kinek kinek feje leg jobban illik maga nyakára. Keress bár magadnak fejet, nékem az enyim is jó. Hóhér pallos cimere. v Ez főben járó dolog. Fejére vakarta a' port. A' Juhász fejére tanitotta bujtárját. i) Ez a' nevetlen Írnoknak kedves szava volt (C. 8.) Midőn S z i 11 y i á b ú 1 ki jött magyarok a' Rutén okat és a' Kunokat kergették, azoknak fejeket úgy vágták , mint a' nyers tököt. Et t o ri s a C u m a n or u m Capita mactabant Almi Dnris m i 1 ites, tanquam cru das Cucurbitas. El Turóci it ezzel a' közmondással.