Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

S Egygyenként verheted ki zábfogát. l) Nem szóll: mintha szájjá se volna Azt se mondgya: hogy cscréllyünk pipát. Borsót törhec óreájánn. Számot nem tart ellenségeire. Békót vethec lábára. Orrárúi a' legyet se hajtya el. Ha meszsze nem volna, a' világbúi is kiűzhetned. Az árnyéknak se árt. Azt se mondgya: hogy templom. A' gyermeknek se vet. Meg nem öli még a' btflhát is. Elni hagygya a' szúnyogot is. A' legyet se bántya. Előre lát, mit tegyen; de hátra nem: hogy valamit meg boszszúllyon. Hat kérdésedre alig folel egygyet. Enged az ebnek is. Két szalma szálat se tesz korösztül. Nem jó mindent Pápa szemmel nézni. i) Ebben a* szóban: Zábfog, mit tegyen a* szónál: eleje Zab-, nem tudgyuk. Mondgyák némelyek : hogy Zabfognak kellene mondani , mellyel á' ló a' Zabot meg rágja-, innét is szívárkodik a* Zabál lás. A* lónak Zabolája is (vagy Zabi áj a) innénfc veheti eredetét. De akár mit tegyenek ezen okoskodások-, még is közönségesen a'Magyarok Z á h f o g a k n a k, nem Z abfogaknak nevezik az őrlő hátulsó fogakat — Fen van még nálunk a* Z á p t o j á s , az az meg biidösödött, meg biiszödött, meg veszedett tojás — Egy é ez a' ké* szó: Záb és Záp, ki határozza meg? — Zab gyermekeknek mondgyuk a' fattyukat is — Igazítsák «1 t#eket a' szótárasok.