Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' mester embernek ha piszkos is keze, még is aranyos. A' jó mester embernek egész világ hazája. Egy jó lónak csak egy a' lába. 1) Ki másra hámul, magárúi feletkezik meg. Magyar ökör, Német kutya, Oláh disznó. 2} Hatunná a' disznó: mért hizlallyák , talán meg döglene hújjában. Ha az ökör tudná maga erejét; föl nem törné nyakát az iga. Másutt is sóval sóznak a* szakácsok. A' maga' ügyében senki se hiteles tanú. Nem minden virágbúi lesz gyümölcs. Meg nyugszik a' Tót is, ha a' fárúl le húll, Addég kapar a' tyúk, még szemre talál. Éhség a* farkast is ki hajtya a' bokorbúi. Gyermek játszék, leány dolgozzék. Ott is emlegetik az embert, a' hol szidgyák. A' szomjú ökörnek zavaros víz is jó. Szégyenlik nevüket Varga , Tót, és Hóhér. A' fehér tehén is éjjel fekete

è Se nyúl az agarat Se légy a' madarat Nem szenvedi mellette. 1) A' lónak ugyan egy a' lába -, de, ha csak egyre > meg sántúl, a' többi három épnek is semmi hasznát nem vehetni. Ezt az emberekre fordítván, ha valaki egy dologban emberséges embernek nem találtatik, attúl mindég tarthatni ; mert máskor is meg csal. í) Az az : a" Magyaroknál leg szebb ökröket találni ; a* Németeknél leg szebb kutyákat, az Oláhoknál leg jobb disznókat.