Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

269 Fel fordított hártyával játszani se mulatság, se haszon. Nem lehet a' szúnyognak vérét csöbörrel venni. Szűr vágja a' fát, bödmen hozza haza, x^ alást rakja a'tüzet , bunda nyugszik mellette. Igaz barátságot bográcsban nem főzik. Túróval jó a' rosz káposzta is. 1) Nem a' jámborokért rakták a' várakat. Az idegen ökör is haza felé bőg. A' teve, ha rühes is, többet ér a' leg jobb szamárnál. Többet ér a' vén sas az ifiú bagojnál. A' majom, ha leg szebb is, még is rút. A' mi rút, csak rút az. A' ki pojvát rostál, nem szolgálja meg a'napszámot. Sár fazékra sár, vasra vas födő. A' kemény fát kemény ékkel hasíttyák. Fösvénnek, disznónak holttok után hasznok. Nem főtt tojásbúi kél ki a' csirke. Nincsen a' hadban semmi Péter bátya. 2) 1) A' túró név alatt disznót értenek a' Magyarok , mivel az is túr orrával. A' köz mondás is csak azt akarja ki jelenteni: hogy akár minő rosz legyen a' káposzta, csak abba szalonnát jól rakjanak, és úgy főzzék meg, jó válik belölle. Közönségesen így értődik: akkor jó minden , midőn minden hozzá való meg adatik néki. 2) Midőn Szabacs alatt Mátyás királyt elsőben meg verték a' Törökök , gyanakodni kezdett Vezérjei ellen : hogy akár ki közüllök, de a' titkos rendeléseket alattomban a' Törököknek meg jelentette. Eleget mente-