Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

XX tének 's Hazájának szolgálni leg főbb kötelességének tartotta. Senkinek személyesen azokban nem kedvezett; sem valami nagynak pártfogásához nem folyamodott; annál inkább hízelkedő ditséretekkel a' nyomtatásra segedelmet nem keresett. Az emberi ditséretnél nagyobbra bötsülte a' lelki esméret szavát, 's a' szép tselekedetnek vigasztaló emlékezetét. Az Ortographiában, vagy helyesírásban valamit a' Tiszamelléki szokásbűi meg tartott : de többet a' maga esze után követett. Tselekedetének okát soha fel nem fedezte : mikor vittatásra került írásmódja, a' helyett hogy mentegette volna magát, el mosolodva azt szokta mondani: ,,Bár meg tehetném , hogy holtom után se változnék írásom." Mind e' mellett nem lehet tagadni, hogy a' Magyar írásnak minden különözéseiben az övé leg rövidebb 's leg egyűgyübb a' nélkül, hogy homályosítaná a' beszéd e'rtelmét. Ha látszik is az eleintén szemet szűrni, két, három levél átolvasásával meg esmérkedik vele az okos olvasó, e's mosolyog különös gondolattyán. Tárgya írásának többnyire a' Magyar nemt>