Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Bé huzza magát, mint a' téli csiga. Lapui, mint kánya előtt a' csirke. Nyugszik, mint a' Somogyi gyermek, l) Csendes, mint a' hóid világ. Csendes , mint tyúk a' gyomban. El ment, mint a' tavali hó. Fázik, mint az eb. Reszket, mint a' kutya. Sorba jár, mint a' Tabányi bíróság. Eg, mint a' fákja, Meszsze el láccik, mint a' Kecskeméti gatyás Magátúl is elalszik, mint a' mécs. Csúsz, mint jó iiton a' szán. Farol, mint rosz úton a' kocsi. Ki nem vehetni, mint fias farkast a' cseréből. Csügg rajta, mint lábon az Ivóka. 2) Úgy le esett az ugorka fáról. Mint Tótok' királlyá a' fehér kancáról. Olyat esett, mint a' zsák. F;on forgathatni, mint a' gyűrűt. Ugy meg fagyott, mint a' csont. Mindent magára vesz, mint a' ludas aszszony. • 1) Egy Somogyi gyermek le esett egyszer a' pallásrul, és szörnyet halt. Ivi jővén dolgára az annya, meg se gondolhatta szép fiának halálát; hanem azt Ítélte felölle: hogy aluszik. De osztán látta, hogy örökre el aludt. a) Ivók a az, a' mit mások vérszívónak, vér s zip ónak, és nadálynak mondanak. Ezen állat nem ritka a' tavakban. Ha a' vérbül sokat szí ; meg poshadik. A' borbélyok ki erőltetik belölle a' vért, így mászszor is hasznokat vehetik.