Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

J J) [j « Mezítláb jár, hogy csizmáját ne szaggassa. Köpönyegjét ládába zárta. Inkább molyal éteti ruháját, semmint hordozva el koptassa. Ha a* világ kincsese az övé lenne , más világot reméllene , melyben még valamit nyerne. Pénz szennyel piszkos a' keze örökké. El kopott újja' höre a' pénz olvasásban. El nem mész szobája mellett: hogy pénz hangot ne hally. Pénzért az ördögnek is alá írná magát. A' lidércet imádgya, csak pénzt hozzon. Kevés néki a' magájé. Bánnya : hogy a'szomszéd tehénnek nagyobb a' tögye. Mint a' béka, a' tödbe se mer eleget ünni. Bort hord a' ló is , még is vizet iszik. Aranyat hord a' szamár, bogáncs kórót eszik. Ganéjának is hasznát akarja venni. Meg fejné az ágast is, ha tejet adna. Senkit se maraszt ebédre. Sok egy tojás sárgástól. Szomszéd falat jobb darab. Pénzének rabja. Drágán árullya a' disznó bort. Egy fösvénnek sincs soha elege. A' nap világot másnak se eresztené szemébe örömest. Lapát háttal meri a' borsót. Gyertyát se gyújt, félti: hogy el fogy. Minden emberre reá fogja: hogy tolvaj. Házának ablakán senkinek se hágy hé nézni. Fél a'varjútól; hogy ki krákogja az elásott pénzt. mmbü^^IH