Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Van még a' nyúlnál is félénkebb. i) Vitézek, mint Berta' kutyái. 2) A' nâgy félsznek fele is sok. Félni rettegni nem tud a' Magyar. Tart attúl de nem fél. Féllyen a' kanász , kit meg somfa botoznak, Jobb előre félni, mint utóllyára rettegni, r— Fél, mint farkastól a' bárány. Fél, mint béka a' dértül. Fél, mint Cigány a' Szent Mihálytúl. 5) Úgy retteg, mintha akasztani vinnék. Fél, mint kormányos a' széltül. Fél, mint eb a' bottúl. Fél, mint vakundok a' naptól. Föl se fűzhette bocskorát, el szaiadott. Kit a' meleg vas meg égetett, a' hidegtül is fél, A' ki sokat fenyeget, soktúl félhet. K 2 í) A' gondolattal lévén magok felöl a' nyulak : hogy széles e' világon nincsen nálloknál félénkebb állat -, magokat egy tóba akarják vala veszteni. Midőn annak elejére szaladtak: hogy már már bele ugranak; észre vették : hogy tőllök a' békák meg ijedtek , és a' tóba ugrostak. Meg állyunk monda egy öreg nyúl íme a' békák félénkebbek mi nálunknál. Már most örömestebb élhetünk. a) Midőn Bertának Juhait öldösi a' farkas ; a' kutyák a* ház' tetejére szaladtak, és onnant ugattak reá. 3) Szent Mihály tájban a' derek kezdődnek, Cigányok a' sátor alól ki szorúlnak azt mondván : hogy egy Sz. György napot nem adnának száz Sz. Mihály napért.