Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

'•143 A* fel nydrsoltt ember egy ideig lázzá a* varjúnak, A' félénk katonán, a' naelj vas is reszket. Csak a' várban bízik, nem katonáiban. 1) A' leg forró nyárban is, röszkedt ijedttében. Ló farkánál kantároz az ijedt katona. Ijedttében azt se tudgya fiú é? vagy leány. A' félénk katona jobb lábával keresi a' kengyelt. Ijedttében meg aludt benne a' véf is. Hogy az ágyú lövést hallotta, le esett a' lórúl. Ijedttében (lova helyett) tehenét kantározta. Néha a' katonán is erőt vesz a' félsz. A' katonának leg nagyobb ellensége a' félsz. Néha a' félsz gyökér hasat is csap. Nem fél a' Német, hogy g atyáját el lopják. Az üres szív leg hamarébb meg telik a'félelemmel. Más bőrébe öltözne, ha lehetne. szívvé egy mák szemnyire törődött. Hncs rajta emberi szín. dideg vette szerető. la az orvos fél, rettegni kell a' betegnek. ?élli a' börit. 2) 1) Egy vár mellett el menvén Magyar Balázs Má tyás királynak híres vezérje , midőn bástyáinak erőssé, gét látta, kivürül pedig semmi katonákat. Ebben az erősségben, csupa aszszonyoknak lenni kölletik úgymond. 3) Ezen köz mondásnak eredete azon üdőkre vitetődik lel, melyekben (Mohács veszedelme után) Magyar országot a' Törökök bírták. Ekkor egy irigykedő Zsidó egy keresztény mészárosnak szerencséjén meg ütközvén (là a' Bassán t engedelmébül maga vágott húst Szeged e n , mind a' városnak , mind a' Szöregi helységnek , magára akarta e' szerencsét hárítani. Ugyan azért»