Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

i oo Szabadgyában eresztette szabados nyelvét. Nincs oly tilalmas , a

1 hová bé nem csúzsna a'nyelv? Leg nagyobb kárvallás a' nyelvben. Ha ez az ember szúnyog volna is , nyelvével még is jól lakhatna az ember. Se füle se farka ronda beszédgyének. Egész hír harang a' városban. Nem kell nálánál nagyobb hír hordó. Csak azért kap a' híren: hogy ismét elszórhassa Nem vethet húsz ember- annyit, a' mennyit ö e~ gyedül be boronál. Csuda, hogy nyelvébül csak annyi is maradt. Harcsa szájú nagy inas. A' mit egész nap hall este ki föcscsenti. El rekedt a' locsogásban Szamarat fülén, embert szaván. Szó a' szó , de a' való is való. Minden gazdagsága a' szó vetés. Ha álmában nem beszélhetett: azt mondgya : nem alutt. Ha »száj ját bé várnák, talán a' fülén szállana. Van egész nap dolga tágas gégéjének. Az ökörnek nagyobb a'gégéje, még se bog annyit. Ha szajkó lett volna, nem kelletett volna nyelvét föl vágni. Ha a'toronyban kiált, elhallik egy mért földnyire, Ha fel kötnék, se állaná meg a' halgatást. Szája nagy, de éles foga nincs.