Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

IO9 Félre beszéli. Azt se tudgya: mit.ül döglik a' légy; Meg fordult fejében a' velö. Kevés van a' só tartóban. ^ Szög a' zsákbúi hamar ki teccik. Kócsagos agy veleje. Nagyon alant jár a' fogással. Meg botlott az esze. El esett az esze. Egy morzsa esze sincs. Meg bomlott az esze. Egy szikra esze se volt valaha, Bolondság fért az eszéhez. Szél malommal vetekedik az esze, £ Meg csömörlött az esze. Nem Ját tovább orránál, l) nek ; farkokat a' fa ágra úgy rá tekerik : hog}' a' meg döglöttek se eshetnek le. De ha egyszer annyokat meg fogták , könnyű meg fogni fiokat is, melyek osztán hamar meg szelídülnek. Ezeket készültt ételekkel is tarthatni , úgymint : péppel, levessel — Szeretik a' cukrot is. Úlve ősznek. Kezökkel nyúlnak az eledelhez. Azt széjjel tépik , és szájjokba teszik. Itallyok víz -, de meg iszszák a' tejet is, a' sört is-, és némely édes borokat. Nagy serénységjök vagyon a' fa mászásban. Öket az Indok möí öszik. x) Egy ostoba görög hoszszú deszkát visz vala fején, melynek elejével az előtte menő Diogenest főbe ütötte azt kiáltván: vigyázz magadra. Yiszszá tekintvén Diogenes, nagy csendess ggú azt kérdezte tölle : ha még- egyszer meg akarná é ütni ? végtére azt javaL lotta néki a' bölcs ; hogy mászszor előbbre nézzen raimf ai orránál, mind a' deszkánál.