Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

92 Társsa volt ö Mathuzalemnek is. Talán még akkor a' Föcske se föcsögött annyit. Akkor a' nap is melegebbet sütött. Még a' hóid is nagyobb volt. Az ólta a' csillag szám is meg fogyott. Akkor a' faluk se voltak oly közel egy máshoz. Még akkor szép volt ám Vénus is. j) De már az egyszer meg esett. Meg volt, csak meg ne tudgyák. Meg lett, meg esett. A' mi meglett, nem tehetnitöbbé megnem lettnek. Egy régi förgeteg futta már azt el. Meg ette a' Farkas, ki is adta immár. Kétszer se mondom: hogy oda nincs. Meg ért akkor a' cseresnye, ki is költ a' magva. Templom volt ám ez valaha. Ifiúság szépségének csak töredékje láccik. Eddig a' dülledékeket is el hordtták. Voltam, a' mi voltam, de nem leszek, a' mi lehetnék. Mi is virágzottunk valaha. Nékünk is nevetett valaha a' vak ló. Nékem is volt gesztenye színű hajam. Haladnak a'hetek , múlnak az esztendők. i) Mondgyák : hogy ( minekutánna Gyöngyösi István, ki, Szécsi Má riának kedviért, a' Murányi Venust szerzette) meg vénhedett vo'na , azt snondá Szécsi Mária : Édes Gyöngyösim , midőn nékem a' Murányi Venust írtad, nem valál ilyen töpörtő. Erre Gyöngyösi hamarjában azt feleié: bizonnyára Nagyságod is akkor Venus volt, nem pedig (mint mostanában) vén hús.