Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Vil a' Mathesis tanításában az Uni versitásnál a' következendő esztendőben széket foglallyon. Már most mint királyi oktató tágassabb határt látott maga előtt tudományának Vtekéntete'nek terjesztésére. Sem egyikben, sem má<r sikban leg kevesebbet sem mulatott el, a' mit tőle az ifiúságnak jó nevelése kívánhatott. Tanítói óráit mindég a' pertzentésig szentül meg tartotta: oktatása módgyát pedig ügy intézte, hogy a' még akkor kedvetlen Mathesist, nem tsak hasznosan tanítaná , hanem halgatóival meg is kedveltetné. Ha történt, hogy ezeknek figyelmek el tsüggedne , a

1 mi tsak ugyan a' hoszszas eszmélkedésben meg szokott esni, az ő tsinos 's furtsa esze ezer módot talált, mellyel azokat üjjabb figyelemre gerjesztette. Közönségesen szerettetett, leg inkább azoktúl, kiket a' természet jobb agyagbűi alkatott. Mert tsupán a' jó, elmés, és a tudományokat szerető ifiak esmérhetik a' nemes tanítónak talentumát, 's bötsülhetik fáradozásit. Ellenben, kik kéntelen, vagy szokásbűi járják az iskolát: kiket minden lépésben nógatni, vagy az erköits" telenségért inteni szükséges; ezekíül valamint az előmenetelben, úgy a' háladatosságban ke-