Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Magyar volnék , ha üdö lönne hozzá. Ha csak el halgatták meg nem bocsátották. Edes ám , de mérges. A' kevés nem árt, a' sok nem használ. Köszönöm de nem iszom. Ha a.' szükség bé köszön az ajtón, a' szeretet akkor az áblakon ugrik ki. Minden óság először újság vólt. Mindég mást beszéli, mint Bodóné, mikor c-S bor árát kérik. Az éj mindennek ellensége. A' mi bövben redves, szűkében kedves. Nem hójag: hogy fel fújják. Nem falu: hogy fel dujják. Lovagnak mondgya magát , de a' kenderbül se teccenék ki. Meg jobbúlt, mint, a' Farkas kölök. Okos, mind a' nádi veréb. 1) Hajó mellet úszni hívság. Ló mellet gyalogolni bolondság. Akkor beteg az orvos , mikor mások egésségeselr. Akkor lesz roszúl az orvos, mikor mások gyógyúlnak, El jön a' hajnal, ha nem kukorikol is a' kakas. •0 A' Házi verébtül abban külömböz a' nádi veréb, hogy ez amannál kissehb, feje pedig feketés. A' házi verebeket hallóba k ríteni , nagy csuda , a' nádasiakat könnyű : úgy is teccik , mint ha a' háziak okossabbak lennének. Ellenzőül mondgyuk tehát, midőn a' nádasi verébnek okosságot tulajdonítunk — Mondgyák azt is: hogy a' nádi yeréb oly ostoba, hogy éjjeli ganéját reggel meg eszi. Igaz é ? nem 4 ? lássák a' madarássok.