Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Föl felé nö , mint az ökör fark. Örül, mint kinek a' háza ég. 1) ürül, mint a' ki házába szorult, midőn teteje ég. Szokta a' dolgot, mint Cigány a' szántást. Szépen énekel, mint őszkor a' tprücsök. Oly köllemetes szava, mint annak az erdei Fülemülének, mely a'bárányokat nyeggeti. Kondor hajú , mint a' vas szeg. Meszsze országot járt hé, mint a'tehén fark egygyik far pofátúl a' másikhoz. Úszik, mint a' fejsze. Fehér a' háza, de fekete a' kenyere. Hintós kocsi, kender hám. Nemes ember, szűr dolmán. Nem olyan rút az ördög, a' mint festik. Sürü méhely ritka köntös. Vak veti világtalannak szemére. Más házában szemes, magájéban vaksi. Vizre visz szomjan ereszt viszsza. Olyan az ördög: sokat igér, keveset ád. Tud hozzá, mint L a n t o s a' tiz parancsolathoz. 2) 1) Némely embernek háza meg égett, és ö ezen szörnyű képpen nevetett. Jó kedvének okárúl kérdeztetvén , így szólta: Bolond volnék: ha azokért, melyek meg égtek, inkább siránkoznám, mint azokért, melyek meg maradtak, nem örvendezném. 2) Böcsöjétül fogva, egész koporsójáig tanitották Lantost a' tiz parancsolatra ; de meg nem tanulta. Mert: ha annak csak nevét is hallotta, nem volt erö raely Stet helybe tarhatta volna. Ha úttyát tudta volna, talán e' világbul is ki szaladott volna. Hallani: hogT Äiig most is szalad.