Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Egy barát nem szerzet. Egy katona nem sereg. Egy város nem ország. Égy gügyü nem kéve. Egy szoba nem ház. Egy kápolna nem templom. Egy Tizedes nem Úr. Villa széna nem petrence. Petrence nem vontato. Vontató nem hagja. Bagja nem kazal. Aszszony nem ember. Gyermek, nem suttyó. Lábra való nem gatya. Bákkarics nem csizma. Vaskó nem kard. Ködmen nem mente. Kéve nem köröszt. Köröszt nem asztag. Cipó n,em kenyér. Aba nem Posztó. Szál fa nem erdő. 1) j) A' Parasztoknak meg- vala tiltva az Uraságtúl : hogy <mivel amúgy is kevés a' fa) széltiben az erdőt ne vagdallyák -, hanem fát az Uraság emberétül kérjenek. Minden parancsolat után is el ment az erdőbe eg-y paraszt, és egy szál fát le vágott. A' Csőszök egyszeribe meg ragadták őtet , meg is kérdezték; bogy meresztette az erdőt vágni? Én Uram (felele az egygyügyü paraszt) a' parancs ellen nem vétettem , mert az erdőt néni bántottam; hanem egy szálfát vágtam. Hallottam is az apámtól: hog-y a' szál fa nem erdő. \