Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Mennyi az ember, annyi a' teccés. Ki szenvedni nem tud , magát se tűrheti. Ki mindent, senkit se szorít. Ki mindenikre vigyorog, senkit se szeret. Igen mézes szóllds alatt, alig a' fullánk nincs. Ki nyiíváu sokat dicsér, alattomban gyaláz. A' roszak, a' templomban is öszsze ülhetnek. Tört csinált, maga akadtt belé. Ha a' szeretett él múlt; soha se volt igaz. A' keserű babot is édessé teszi az éhség. Jó kormányos igazíthattya a' hajót. Minden napi hideg lelés, hagymást szül. Más galambját célozta, magájét lőtte. Ki más' konyhájára tart, nem mindenkor lakik egygyet a' hasával. Mind en tréfának fele is igaz szokott lenni. A' ki zabál, maga fogával ás magának sírt. Ritka a' szép, és nem kevély. Valamit el tagadni, annyit tesz, mint lopni. Ki a' győzedelem előtt tapsol, alig, ha utánna nem búsul. Iii másnak jó teteménnyeibül él, el vesztette maga' szabadságát. Mind egygyiken meg eshetik, a' mi egygyen meg esett. Nincs oly kedvetlen magánosság, mint minden jó akaró nélkül élni. Talpon álló kocsis nagyobb a' le térdelt királynál. A' kártya mutatással, a' leg jobb játék el vész. A

5 fejthetetlen mese is hirre kaphat. Addég áros a' mesterség, még titkos. Ki a' tehenet^ erősen feji, vörös tejet fej. Kinek akasztó fa helye, nem hal a' Dunába.