Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 1

3 ki ajandékozta azt az egész földet, melly Kttef patakjától Tolcsrclig terjedett. Lejjebb mentek osztán a' követek. Bodrognak inarttyátúl jobbra tartván ; egy különös högynek ellenébe érkeztek. Annak takarékosságát szemlélvén, nem akartak tolle hírtelen el-távozni ; hanem egy kis vigasságot szerezni. Noszsza (igy szóllaKETEL) proballyukmeg ezt a' hogyet-is. Talán : mint a' Pataknak , ügy ennek a' högynek-is nevet adhatok. Ki ennek bérccére hamarébb fel-szalad ; annak neverúl neveztessék a' hogy. A' Fel-szaladásban leg-serényebb vala egy Velek-járó Ezredes, kit Tarcalnak neveztek. Máig-is Tarcalnak hívják a' högyet. Zemplén vár-megyében fekszik. Ezt a' Nevet viseli az a' falu-is , melly Tokajtúl egy mértt-föld nyíre távozott. Most a' Királyi Tár-háznak jószága. Tarcal után a' högynek bérccére későbbre . értek mind Und-vezér , mind /Teíe/-hadnagy. Annak vidékén köröszttil-vitték szemeiket; Az egész tartománt szép kerületnek lenni tapasztalták. Tarcal osztán a' Fejedelemhez viszszáment : mert nem úgy adódott a' követséghez, mint azoknak társsok , hanem mint kémlelő Taj-társsok. De minek-elŐtte egy-mástúl elvál-