Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV IV. SZAKASZ. 249 Osztán az Oroszéihoz értek, kiket Szere*> cseneinek-is neveznek. Itt a' Tartományt Véf iIának, (ennek-előtte Susdálr.ak), rajta egy várost Bundának neveznek. Szállást nem-kap-: hattak benne; ugyan-ezért a' mezőn háltak. Az üdo pedig esős vólt, Az erőtlen Fráter (mind magának, mind a' Betegnek számára) reggel a' városba ment, és kódúlgatott. Talált-is a' Városnak Igazgatójánál mind eledelt, mind iralra-valót. Mert ez (a' Frátert körüszténnek lenni hallván) azt mondotta ; hogy mind maga, miud népe abban a* vélekedésben lennének ? hogy (nem sok üdo múlva) Ők-is keresztények lesznek, és a' Római Anya-egy-diáznak kebelébe jutnak. Innént tovább eredvén, egy valami vá-: roskába értek. Itt a' Beteg Fráter (Bemardnevezetű , és Papi hivatalú) az úrban el-aludtt egy Orosz Papnak házában, ki Őket, Isten' nevében , viskójába fogadta. És itten el-istemettetett. A' másik Fráter (Julián) nem tudta: miként köllessék Magyar-országba viszszá utalni , magát annak az Orosz Papnak szolgálattyába adta. Ezt pedig azért cselekedte: mert már ennek-elotte a' Papnétúl hallotta: hogy Ura (nem sok üdS múlva) Nagy-volgó.riába meneud úti Társsaival ; a* mint-is valóban el-meat, és a' Fxáüml oda érkezett.. E«