Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I

II

. SZAKASZ. 209 ra hagygyilk. Tulajdonok az a' Magyaroknak: hogy (kevesen lévén) a' sokat mindenkoron meg-verték. Az élhetetleneknek nagy számok nem ögyébb, hanem a' halandóknak nagy számok. Azután: ha bár néha meg-nyomattatnak-is a' Magyarok ; segíti még-is a' Hadak' Istene: mert (midőn az Ellenségre viszszáfordúlnak) még magyarosabban viselik magokat, Esedöztiink az Olaszok előtt ; de megnem hallgattak. Mutassuk-még nékik : hogy a' Nyereségre^-való vágyódás bizonyosan jó ; de a' vesztesség annál-inkább roszszabb — Rajta vitézek ! ! ! ! A' Magyar Vezérlőnek indító szávait vévén a' többiek , egy szem-pillantatban viszszá-ósztak a* folyón. Háröm részrul éppéti akkor támadták-meg őket : midőn (él-únván a' várakozást) az ebédhez kezdettek* Oly gyorsasággal dolgoztának a' Magyatök ; hogy midőn a' högyös tőröket amazoknak oldalokba verték, még a' harapást szájokban tartották. Ezek a'lovagikat egygyig le-vágták. Lovaikat el-fogták. Nem csak a* Magyarok öldösték az Olaszokat; hanem az Olaszok-i

s magokat: tudniillik: a' mint vagy Bereng irt : vagy Lajosi, uralkodni kévánták. Öszsze-vesztek egy-mással ; de utóllyár* meg-szaladtak ezek-is. 0 Ezek