Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I, SZAKASZ. 17 Azt mondgya az írnok : hogy a' Szittyiai Aíagyarok etcűl a' vártul nevezték magokat Ungváriaknak, avagy Ungvároknak, és ezekbűi származott légyen ez után , a" deák nyelven eleinte Un g varia, Osztán Ungaria. De ez a Vélemény talpra nem szállhatott a' Tudósok elótt. Mert bizonyos az: hogy (minek-előtte ezt a' várost ineg-szállhották a' Magyarok már-is Őket a' Görög írók Ugróknak, Ungar oknak nevezték. A' VAROSRÓL azt mondhatni másadszor: hogy a' vár alatt fekszik. Ot száz házak benne. Körülötte két városkai (Hostáttyai) kivürul. Valaha szép volt. Sok Nemesek lakták. De, a' következett háborús üdők alatt,, úgy le allyasodott: hogy mái napon (a' roppant épületeknek helyökon) oly viskók vannak, melyeknek szalma-tetejöket látni. Voltak benne valaha fLn/zKMí-barátok. De, a' Zúr-zavaros üdőben, oda-hagycák azt, és lakni Sátor-allya^üj-belbe mentenek. Utánnok Ungvárra a' JesUviták jöttek. Ezek égy ékes templomot építették ide, mely a' városnak leg-nayyobb díszsze inoscanábauis. brre bőven adta a' pénzt tiomonnai Drugettnek famíliája, Urunknak 1770-Uikában, MáriaTheresia királyné (a' Jésuviiaknak ki veszttök után) ezt a' templomot, a' Munkácsi Rustíjdk-jtfuápökseguefc Ú aj a a-