Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÔNYV. III. SZAKASZ. 155 nokat a' szégyen, a' Magyarokat az előbbi győzedelem tüzesítette. Mind-a'-két részrúi sokan hullottak. A' le-húllott tetemek miatt, alig járhattak. Minden felől szaporodott a kár. Reggeliül fogva (egész esttig) verekedtenek. Ekkor osztán a' Magyarok (mind aZ előbbi, mind a' mostani nyughata lánságoR: miatt el fáradván) az ellenséget ki-nsm állhatták. Engedvén mind az üdőnek , mind a' Szerencsének, fel-szedték sátor-fájokat, és haza-felé ' tárgyaltak. A' Magyaroknak mind fel-kerekedéssöket, mind el-takarodássokat látván a' Pannonok ^mivel magok-is igen sokat vesztettek, és nagyon el-fáradtak) ; őket iizobe venni nem kevánhatták. Meg-fuvatván a' viszszá-térŐt ; ezek ugyan Pot:nciáncíba, a' Magyarok penig (előbbeni úttyokon) Sepelbe mentenek^ 5Árpád boszszúja» A' Tárnoki veszedelmet Budára hozta a' hír Árpád' elejébe. Nagyon megneheztelt a' Pannonokra : hogy oly vakon merészkedni mertek. Hogy ezt büntetlenül ne hagygya; talpra-állította Seregét, és (Kelő-földre vivén) oct Őket