Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. II. SZAKASZ. 137 zett, nem meszsze a' rezes kaputól. Botond tehát (a' földre le-tévén bottyát) az Orjáshoz ment, ki már Őtet ki-terjesztett kezeire várta. Oszsze-kaptak osztán a' Bajnokok. Mellyéhez szorongatta egyik a' másikat. Nem hitte vólna Botond : hogy a' Görögben annyi ero, és oly nagy tartósságólégyen. De mikor leg-elsoben Öszsze-fogództanak ; leg-ottan észre-vette irgalmatlan erejét. Egy óráig tartott a' kiiszkögés , még-se-tudhatták a' Bírák, kinek akar a' szerencse kedvezni. Az órának vége felé észre-vette Botond t hogy az Órjas bajlódnék inkább, sem-mint bajoskodnék. Ugyan azért (öszsze-szedvén minden erejét) újra meg-gyomrozta az Órjást ; es (lábai alá vetvén a' gáncsot) őtet a' földre úgy le-sodrotta: hogy lehhe se maradhatott benne. Mellyére térdelvén bé-rontotta annak falait. Ennek siikere. Ezt a* Bajt a' városnak bástyáiról nézte Leo, Zoével, és Zaukással egygyütt. De (az utolsó veszedelmet látván) el-szégyellették magokat, és a' Palotába viszszá-mentenek. Bé- ..