Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. II. SZAKASZ. 113 a' Magyaroknak igaz szívok felől meg-gyŐzÖdve lehessék ; zálogot kért tőllök : a' Vezéreknek fiaik közül a' leg-vicézebbeket. Ezc a' Magyarok akkorra hagyták, mikor a' Gongok is Tételbe fogják hozni magok' zálogjokat, leg nemesebb embereknek fiokat. A' Görögöknek késedelmességjöket nem tudván mire vélni, el-is-unván a' Magyarok; Tételnél a' Dunán által-koltöztek. Zimon mellett meg-állván , szömök elejébe vették Belegrádot ; de még ez nap a' Száván . által-neinír.entenek; mivel a' nap, nem sok ügő múlva, le-alkonyodott. ' De enitek fel-keléssét se várhatták a'Tüzesek. Sötétes volt még az üdo : hogy a' Száván által úsztattak. Bulcsú mutogatta magát a' várnak bástyái előtt. Lehel és Botond (inagok katonáikat egy süni erdőbe vivén) Bulcsúnak csinnyaira , és magok' szerencséjükre vàrakoztanak. » " A' Belegrádi Örök (Bulcsúnak kis seregét látván) uagyon Örvendettek. Azzal a' véleménnyel voltak : hogy őket le-tapodhattyák. Öszsze-beszéltek tehát azokkal a' Görögökkel; kiket segedelmökre kénszerítettek, Leónak minden intézete ellen. Ezekhez szaladttak-le a' vátbúl ; és (ugyan ezeknek segítségjökkel) meg-támadták a' Magyar Hadnagyokat. A' lárma iszonyító vala. Előre