Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. '8

f nagyon meg-nehezteltek Zalánra : mivel ekkor másadszor ki-mutatta immár foga' fehérét. Ugyan-csak erre azokra nézve: nem vélte Zalánt arra mélcónak lenni ; hogy maga' embereibul magyar követséget kuldgyön hozzája. Azon bolgárok által, kik tölle ide küldettettek , ezt üzente-viszszá: Mondgyátok-ineg Uratoknak : hogy azt a' főidet, mely a' Duna és Tisza között, Tételig terjed ; sajátomnak tartom, elsőben azi-rt: mert Attiláé volt valaha, kinek vérébul származók. Másadszor azért-is: mert újra akkor vettemel-tőlle , mikor, azon említett főldekön, követtyeinket jártattuk. Ezért a' tartományért tizen-két fehér lovat, és más több ajándékokat ajánlottunk néki. Ö ezeket örömest elfogadta , és nékünk két Csobány Tisza-vizet, és (Alpárjának kÖrnyékeibul) két nyaláb füvet küldött. Ezekkel mind a' vizet, mind a* földet birtokomba adta. Ugyan-csak erre az okra nézve, erősen parancsolom Zalánnak (eine' Kis-Bolgária' Vezérjének, a' ti Uratoknak): hogy ezen sajátomból mennél-előbb kitakarodgyék. Egy óráig nem szenvedem benne. Mennyen vagy Labas Simonhoz NagyBolgáriaba ; vagy Leóhoz Gurög orszagba: mere ezeket ficogtatcya előttem jó barátinak, 'segy-szer-is-mind frigesseinek. Ott töltögesse nemtelen életét ; a' Nemeseket sajáuyokon G ural-