Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

I

. KÖNYV. II. SZAKASZ. 71 «emmi aranyat, semmi ezüstöt nem hagytanak nállok. Már ekkor ágygyok , asztallyok , székjök (ezen-fölül a lovaknak szerszámjaikis) vertt arannyal fémlettek. A' sok nyereségtül meg-részegedvén, el-isbízván magokat; a' Persdkra nagyobb adót vetettek. Ezek ellemben az ellőbbit se advántneg örömest: kétségbe estek, és a' Törökökre (észre-vehetetleníil) ütöttek, Viszszá-uyerék tőliök az el-rablott holmikét ; sott arra hozták őket : hogy adózniok kelletett. Ez volt annak fo-oka : hogy a' Törökök közül sokan (^J-hagyván tüzzel-vassal-pusztított országjokat) y ajka

3 vizén által-mentenek, és magokat a' Magyar atyafiakhoz adták. De azok a' Törökök; díik Országiokban meg-maradtanak (üdo járttával meg-erŐsítvén magokat, és fen-héjjázni-is kezdvén) egyszeriben föl-ütötték fejőket, és hírtelen a' Persdkra estek. Óket ekkor nagyon meg-verték; de osztán ismétt meg-verettettek. Illy viszállott szerencsében éltek Urunknak 884-dikéig. Ekkor (a' Szittyiai magyarokkal többen Öszsze-keveredvén) országjokbúl Magyar országba jöttek. Mivel a' Törökökkel sokat csatáztak a' Górögök-is; ellemben a' Szittyiai Magyarokat éppen nem bojgattákj nem csuda: hogy a' Törököket jobban ösmerték. Ugyan-azért, nem