Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

Hak elejével a' legfinomabb cime se aggathattyaöszsze. Az-ütdn: azok à Bizantinomi írók (kikből a' Sciták' csinnyokat szedegetik a mostani Történetesek) úgy ellenköznek egymással: hogy a valót-kereső írók el-nem - tökéllbetik magokban : kinek higygyenek. Például adom elo a' Pácinákokat, lik (a többi Nemzetségekkel) Scitiában laktak. Ezeket némelyek tótoknak , némelyek magyaroknak mondgyák , és a Kunokkal egy-vérüeknek• Ez annak - is oka (ha csak bolondoskodásnak nem mondgyuk) : hogy (a mostani irkálok közül) egy-ketto, Attilát- £y (Honnyaival egygyütt) tótnak meri mondani. £' féle ítetlenségeket a magyar gyomor megnem-emíszthet. Ha ezt tsupa enyelgésbül mondanák ; talán me g-boc s áthatnánk nékik. De , mivel alattomban gyönyörködnek sületlenségjökben ; nem bocsánandó vétek• Tűrhetetlen a mostani Írókban az-is : hogy egygyik a' másikat (ha vele nem tart) szinte szamarazza. Ezeket soha Bölcseknek nem tarthattya az igaz szivü Magyar : mivel csak szájokkal vitézek ; indidattyokra tekintve 5 Köz-hajdúk 9 vagy pocsétában hízók, Csudálatos dolog : hogy , azokban a' Bizantinomi írókban, a

1 magyar szem mindenütt magyart lát ; a tót szem pedig tótot. Csak alig lehelhetett immár Scitia : hogy egészszen tótnak nem mondották a tótok.