Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

12 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. inniok mind-addéglau nem adtak, még valamit le nem-nyilaztak , ha bár egeret-is. Ezzel nyert] magának eledelt; melyből a' Kinyer nevet eredetinek lenni mondgyák némelyek. Őket az úszásra is gyakran tanították; mely az akkori üdökben (hajók, és hidak nélkül élvén) igen szükségesnek tartatott. Vólc közttök egy nemzetség , mellyet a' Bizantinofii írók Uzoknak neveznek. Ha magyarul tudtak vólna : Őket Úszóknak írhatták vólna. Az ízlés-szakácsoknak semmi böcscsenállok. Se nem ültetnek ; se nem szántanak a' fagyosabb részeken: mert se fŐldgyÖk. se termesztő napjok hozzája. Ösmerik mind-azáltal a' füveket, és a' gyököket. Ezekkel élnek, ha egyebek nincs. Halakat, és madarakat vagy nyilaznak , vagy fognak. Nagy téreket el-járnak, a'-nélkül : hogy rajtok eroszakoskodgyanak. Mindent magokkal visznek. S. 2. Az Ö esJiüvessöky \ 1 Ha eskünniek kelletett (aYmi igen ritkán esett) abban a régi Pogányoknak szer-tartássokat követték. Meg-yágták valahol testtyöket és (az írnoknak tanúsága szerént) a' vért egy szelencébe foltatták. Az-után szájokhoz vették. Ezt