Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

I. KÖNYV. III. SZAKASZ. - 16t tette magát: mintha tölle félne. Ezt azért cielekedte s hogy meg szaladttával (a' hogyek közé) maga után vigyfe. Utánnok mentek a' Pcrsák, de Őket emezek bé-rekesztették. Mert (a'gyakorlott utakon) fel-kapaszkodván a' högyre ; minek-utánna (onnatt le-szaladván) ezek' bé-menetelének helyére értek; az útat kövekkel bé-hányták, és így Őket (valamint a' vad állatokat) a' barlang üregében tartották. A* ki-szabadulásnak lehetetlenségét eszé be-vévén Perezes; meg-alázta magát, és ke y 1met kért Eftalítátúl. Ez (finom uralkodó lévén) mind-nyájoknak meg-kegyelmezett, ezen óllamányok alatt : I-szer : hogy Eftalitdt (a' Seregnek láttára) esedezve imádgya Pcrózes. II-szor: Minden Szentségeire fogadgyafel : hogy Eftalítdnak birodalma ellen, soha föl-nem-támad. Az államányok kóztil egygyet se tartottmeg igazán a' Persiaí király.' Az elsőt igen eszesen hárította~le vállairúl. Eftalítdnak imádássát a' fel-kelő napnak üdejére halasztá. Ekkor Őtet Napkelet-felé állani szemlélvén, a' fel-kelo napot (térdgyeire esve) (a' szokás szerént) imádta; melyen a' Persák meg'nem-botránkozcak ; ,Eftalíta pedig cl-hitette magával : hogy saeaiéllye imadtacik. M A*