Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

90 AZ ARANY FERECZEKÜ VáttyátPik helyre - állításában. —Bc- jÖtt' éppen 'ekkor Vernika. ' E'Z'," 'Júliusnak könyörgései't hallván , édes Báttyáhöz fordult esedező Í'ZAvaival. Meg-feletkezv'éií fejedelmi méltóságáTÓ1; le-térdeit Július «'mellé. Meg - erefztették újra esőző fzemeiknék záporát. • Húga' lettére fzolgál'ó • gyanánt meg-alázta magát. És, ekkor a' porban hevervén, fzaggatta a' fzánako"dö fzíveket. — Oh Titkos Úr! Ha ezen törtéHetet fz'emeivel látta volna ! Lelkemre , Üdves"ségemre mondhatom az egéfz könyörületes fzívü világ előtt: hogy nem teremtődhetett olly kemény kő - fziklâ - Fzív, melly, ennek látására, el - nem -repedhetett volna. SCHELM A JER: Hát a' Fejedelem? vaílyon meg-hallgatta-é könyörgéseiket? VIDA: Titkos-Úr! A'-nfi enaem' illet: úgy meg-gyozéttettem mjnd Júliusnak világos okaitól, mind Verni kának sÜrű könyv - hőhatásaitól: hogy Macskái! Mihálynak ártatlansága mellett le • merném tenni nem csak jőfzágomat, hanem fejemet - is. —- De a' Fejedelem - - SCHELMA.JER: Éppen nem kételkedem benne: hogy meggyozçttetett fzíve. VIDA : Leg - alább meg-győzettetni nem Játtfzattatott. Azt mondotta: hogy Macskái! Mihályt máfoknak Példájokká tefzi. SCHELMA JER • Szerencsétlen Kincs-tartó! Hát Julius ? Vallvon mire vetemedett ? VI-