Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

92 AZ ARANY PERECZEK. fzonyna]í fzeretetét, minden meg- jelentés, minden meg-únfzoiás nélkül', bizonyosnak lenni teméíúettem ? — Én vágyok a' vétkes, te ártartanmindenben. — Hála Mennek,:;.hogy álgödreimtől meg-menekedtél. — Adnák az Egek : hogy azon Parafztok fe indítottak volna lármát a' Faluban! így, vefzedelmed' el-kerüléfe felöl féminité fe kételkednék. — — De jaj ! Ha téged' ki - mentelek -is , édes Juliánain: liogy mentsem-ki édes Atyádat? kit olly verembe vetettem, mellybol magam fe reméllhetem kikapafzkodását. — Nincs egyébb mód hátra; hanem: ha, életemnek bizonyos vefzedelmével, meg-vallom, hogy' én vétettem. De nem hágott még. olly magofságra erkölcsöm: hogy, egy ártatlannak meg - tartásával, magamat elvefzefzfzem. Más valami módról kelletik gondolkodnom. — Ha belől a' fziv jó ; mindent végbe lehet vinni. •í. . »; : ^vÖM * • MÁSADIK RÉSZ. VIDÁNAK EMBERSÉGE. M

időn a' Titkos így törte fejét a' Szobában, íme Teméntelenül bé-jöve hozzája VIDA MATÉ. Ennél a' Fejedelmi Udvar nem látott em-