Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
8o AZ ARANY PERECZEK. V/' Juliánát meg-ismérte, és Ynnak. Titokpoki hivatallyát-is magátél a' Fejedelem - kis • afzfzonytól meg' - értette. Leg - fo - képpen annak Hufzár-tifct Ruháját forgatván efzében ( mert ezen öltözetben foha őtet nem látta ) általnem - láthatta igyekezetét. Sok - féle - képpen gyanakodott felolle. Egygyik gyanúja fe tettfzett; mind - egygyikét ellenére lenni gondolta. El-hagyván, kis időre, eme' fzívet epefzto gyanúkat, le-ült az afztalhoz; és, Akós-fejedelemnek parancsolattyáhól, Kálmán - berezegnek azon levelére válafzolt, mellyet emez azon arany Pereczeknek a Kolosvári Udvarban történt el-lopattatásáról küldött vala. Ezeii levelet nagy fő-töréffel (mert ugyan®csak boribeis járt ám a' dolog) , és nagyobb fzív-félelemmel el - végezvén, fel - kelt ; és, ismétt Juliánát vévén gondolóra , annak reméntelen ide jövetelén, és jövendő bizontalan forsán folytatta éles elméjét. Maga magának fe tettfzett. Hova-tova kondolkodott gonofz tetteiről, annál inkább kétségbe efett jó ki-menetelek jfelől. Végtére ezeket mondá magában SCHELMAJER; Nékem bizonnyára úgy tettfzik ; mint-ha fel-tett dolgaimnak rofz vége következne. Más-ként sül-ki minden, feminint aránzottam —- íme Juliánát-is fzinte körmeim közé kaparítottam volt; és lám; mi-képpen facsarta-ki magát a' héjjatlan kígyó. Nem csak