Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II, SZAKASZ. I II . RÉSZE. 75 AKÓS : És azt imígy csak világoffan ki­mondod ? VERNIKA: Mért nem? Talán valami ki­vetni - válót tapafztaltál benne ? Iften bizony örömeit -hallanám fontos okaidat. AKÓS: Hallyad tehát, nem bánom. Ha azon ifiúban" kz ábrázatnak vonásait jól meg­visgálom, ott én igen mély, és kétségbe ejtő gondolatokat látok el-titkolva lappangni. An­nak ízíve fzótalanabb fzájánál. Ugy-is tett­fzik előttem: mint-ha maga titkaival kévánna meg'-elégedni. Ezek pedig kegyetlen fzív'uek­nek tartatnak a' tanúltt emberektől. Hogy rö­videden ki - mondgyam a ' hofzfzat: el-van va­lami rejtve Ő - kegyelmében, mellyet nem adhat egyébb tudtunkra, hanem csupán |az idő. GYÁRFÁS : Mind - eddig nem tudtam : hogy Ákós-öcsérn Fejedelem-is; Juvendölu-is lenne. VERNIKA: Te bizony, édes Akósom, nem isméred az Embereket. Én, és Gyártás­bátyáin jobban tudunk ehhez. GYÁRFÁS: Valóban: igen kemény ítéle­tet tettél. íme! édes Akósom, én kezes le* fzek Juliusért. Magamra-is vállalom: ha mi rofz következne fzives ajánlásomból. Hányd fzememre Oiztán : hogy az ítélet - tételben hi­báztam. F a AKÓS:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom