Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ . IX RÉSZ. - 67 AKÓS: Itt a' Róka. Itt a' Kánya-is. íme, Hugóm. Egygyikét akár mellyikét néked ajándékozom: hogy erőtlenségedet, és bátortalanságodat ki-ne-gunyoihafsák az emberek. VERNIKÁ: Kofzöiiom, édes Bátyám, jó akaratodat. He ne hidd ; hogy én - is jó vadáfz ne legyek. Ha mindgyárt meg-nem-öltem-is valamit; de fogtam bezzeg egy fzép állatott. GYÁRFÁS: ügy vagyon, édes Öcséin. A' Fehér Népek nem ollyan kegyetlenek , mint a' Férj-fiak- hogy vért ontani fzerefsenek. Az Orr-vértől ós hamar el-ájulnak. Inkább kedvelJik, ha elevente meg - fogják az Allatokat. AKÓS : Fogál tehát, édes Húgom , valamit? vefzem éfzre: mit. VERNIKA: Találd-ki tehát, édes Ákosom. Hadd láfsam: miképpen tud íz hozzá. AKÓS ; Ugy véllem Pillét ; avagy Szentjános-bogarát , ama' fényed. Vagy :talán éppen kis madarak', féfzkét, Mert ezek ám. a' tí leg - kevefsebb vadáfzatotok. VERNIKA; El-nem-találád, Bátya. Ohl ha látnád ama' Szarvaskámat, mellyre, csak ezelott^ fzert tettem. AKÓS: Lám be fzerencsés valált -r- Megnőttek -é immár'fzarvai? VERNIKA : Hogy-hogy nyőlfie.ttek vólna - meg ? ahhoz még ifin. AKÓS;