Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

62 AZ ARANY PERECZEK. Juliánának e' ízavai után jól fzemre vette Vernika azon ihat. Szegefsebben reá nézett Gyárfás - is. Mind - a - kettő különös gondolattal vala felolle. Végtére Gyárfáshoz fordulván, néki alattomban ezeket mondotta VERNIKA; De ez bizöuiiyára egy Remetének igçn fzép lenne. Úgy vélekedem énis : kár volna , na itt fonnyadna, GYÁRFÁS, Juliánéihoz fordulván: Én, édes Fiam ! más gondolattal vagyok immár felőlied. Nem kévánhatoiu: hogy ezen unalmas magánosságban töltenéd hofzfzú ideidet. íme Vernikánál, az én kedves húgomnál, bátorságofsabb helyedet találhatod. Ugy-é, édes Hugóm? VERNIKA : Igen is édes Juliuskám. Eme' barlangot igen félelmesnek tarthatod. Itt, éjtfzakának közepén , Lidérczek, fekete macskák,. Tátos lovak , 's - más egyébb késértetek - is járnak. Itt kígyók csúfznak. Itt varas békák máfznak. Itt semmi más társaságod nem vólna, hanem az ordító Farkasokkal, a' bömbölő Medvékkel. Kár vólna pedig: ha a' Farkas meg-enne. Én néked külömb Farkas - bundát akarnék cfináltatni. — De bezzeg, édes Júliusom, ahhol én lakom, fzeiídebh. állatok tartózkodnak. Ott Te Dám-vadakra, ott Te Szarvasokra taláihattfz. Ezeket, minden félelem nélkül, meg-simogathatod; és, ha tettfzik, társaságodba-is veheted. JŐfete, kedves Juliuskám. Én néked más Re. mete-