Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r a' t'íiz-helynek máúk réfzérol. Azon közben így fzóllott VERNIKA: Engedd - meg, édes Bátyám: hogy le - telepedgyek. Hidd-el: nagyon el-fáradtam. • Oh be gyönyörűen lángalnak eme' hasábok. Meg-igazítom, hogy vígabban égjenek. Ezek után fákat rakott a' Tűzre, és azoknak lobogó lányjaiban egy kevés ideig gyönyörködött. Gyárías , keltemetlen gondolatokban nem akarván hagyni édes Húgát, a' kellemetesekről gondolkodott. Az vala fejében Vernikának-is: Végtére : igy kérdezősködött GYÁRFÁS : Hát ugyan : édes Húgom ! minő jó hírek vannak Udvarotokban ? VERNIKA : Bizonyofsan igen kevesek. Csak éppen egygyet tudok valamire valót. GYÁRFÁS: Az-is pedig igen kellemetes elő eted ? VERNIKA: Egy réfzrol kellemetes, más réfzről igen kellemetlen. — Israéred-é Kálmánt, ama' Szerémi Herczeget ? GYÁRFÁS: Nem ismérem, fzeméllye feerent. De annak feép hírét mindenektől hallottam. — — Édes Húgom ! — Ha mind igazak azok: ipellyeket felólle kozönségefsen befeéllenek; Ö téged' igen fzerencsésnek tehetne; Teis Őtet talán még feerencséfsebbnek. Ugyan csak