Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T gyérül etr. Sőct biifzkélkedem abban, hogy engem illy drága Anya nevek-fel. SARA, sírva: Iftenem ! meg-reped örömembe fzíveinl Meg-vigasztaltál, édes Teremtőm. Örök hála néked. VERNIKA : Édes Juliánám ! Lehetetlen dolog , hogy fzivembe tekints, és láffad azon örömemet, melly berniem azon okból ízánnazott, bogy az Ifteiii Rend eleiek Tégedet Hozzám hafonlóva tettenek. Én már Téged' úgy foglak ez-után-is tartani, mint leg - kedveífebb özumfzédomat ; leg - feerelmeteífebb Öcsém-aízfzonyomát. — Teremtő édes Iftenem ! be nagy örömmel fogok mindenkor meg - emiékezni azon boldog időről, midőn téged' leg-is-leg - elsőben Gyárfás - bátyámnál láttalak; midőn téged', ide hozzám., mint Remete - újjonczot, Udvarunkba hoztalak, midőn téged', mint jövendőbed Titkoíbmat, fzerettelek , midőn fzerencsétlenségedben fok ezer könyvekkel r eg-sirattaLk, ofztáu : mint Herczeg- kis • afzfzonyt érdem-lett fzivefséggel meg - tifzteltelek. Ollybá tarts Te-is engem , édes Juliánám! mint Telivéredet fzoktad. Én kevélykedni fogok az egéfz Világ előtt, ha tégedet öcséin-afzfzonynak hívhatlak. JULIÁNA: De még én-is, édes Vernikám, örökre meg- fogom tartani ezen Rózsákat, ezen fehér kefekenőt, mint hozzám-vajó F f 3 fze-