Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. XL RESZ. 443 midőn meg-ismertelek , midőn [végtére meg-ö leltelek, ügy tettfzett, mint-ha az egéfz világnak terhe fzívémre omlott vólna. De einem-nyomhatott ifzonyú súllyaival. Meg-erősített az Ifteii. RÍMAÍ, sírva: De minő fzívem Vagyon énnékem'? ügy - annyira fzorongattatom, hogy fzuvakra nem fakadhatom. JULIÁNA: Édes Rimáim! Még élek, ama' három KrajcZárról, és ama' hároin kegyelem - kérésről foha el-uem feletkezem. Káimánherezeg, azon három - fzáz aranyokkal, csak háromfzofi Kegyelem-kérését fizette - meg ezelőct. De én, a'-mint akkor meg » ígértem v azon három Krajczárt más három-fzáz aranyokkai fogoni meg-jutalmazni. Első három-fzáz aranyaimat, meilyeket Szülőimnek kegyefségekbol vevendek , Rimainak fzámára által • küldőin Poítán. RIMAI, ismétt sírva : íme itt állok merevedteti, mint a' KŐ-bálvány. Sírva - is , mint a' vén afzfzony. Még meg fe tudom köfzönni. Julíánára nézvén Sára, azt gondola, hogy fzíve , mind ürömében, mind fzomorúságában meg-reped. Ugyan csak el - is*- lehet gondolni , mi fzív Izorongatáfokat fzenvedett, midőn Juliánájától , e' világon leg » nagyobb gyönyörűségétől, mint-egy meg-fofztatott. De élzre lehet venni azt-is, mi öro.náre vált, hogy F í 2 azon