Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T i nyomott leápyt, azon afzfzonyhoz jött, kí aZ ï én édes leányomat tartotta. Annák- oda enged" 1 vén aZ ezer forintokat, az én leányomat Macsí káfi Mihálynéhoz vitce. Ennek ofztáii megt jővén teje , őtet leánya gyanánt beteg ágyába r vette, és Juliánának nevezte az előbbenirol. [ Ezèk vóltaiiak édes Anyámnak lzavai. Örven) dett pedig ki-mondhatatlan-képpen , hogy kedr ves leánya illy derék házba juthatott, pedig B az Iftennek illy csudálatos reüdeléfeivek SÁRA î Hatalmas Ilten ! mi csudálatos móí> dokkal reildeled-el az emberek' életét! KÁLMÁN : Kedves * édes Húgom ! Hány 9 ezer, meg-ezer könyveiben állottál édes Aínyámnak, hogy téged' nyilvánságoffan magájésnak nem mondhatott. Ó tégedet minden-koron 1 mérték nélkül fzeretett. Magam - is ( nem tudrván, mi okra nézve:) nagy gyönyörűségemet } tapafztaltain veled való Tárfalködáfomban. EL í lenben : ha veled nem lehettem , mint ha va* [ lami nélkül fzűkölködtem vólna. Valahányfzor I Udvarunkból el - mentél, mind - annyifzor sűrű I könyvei ki - csordúltanak édes Anyánknak. ) Csak alig várhatta , hogy vifzfza-térjél hozzá. JULIÁNA: Oh be fokfzor tapafztaltam Örfherczegségiuek ezen kegyefségéc , és íme nem ltudtam; mrí ok vihette reá. KÁLMÁN ; De rtiöftanában immár * midőn édes Anyánk utólsó fzem - pillantását látta, nem F f akar-