Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

438 AZ ARANY PERECZEK. TIZEN * EGYGYEDIK RÉSZ. JULIÁNA' EREDETE* à a' dolgot igazán meg- visgállyük, nehéz* is vala azt mind Sárának, mind Juiiánának el-hinni, hogy Kálmán-Herczeg , ennek Teft - vére lenne. Mind - az - által : .oliy napfényre hozódott a' dolog, hogy arról, a' hal* gatók közül, feiiki fe kételkedhetne* Mert egy kis-várakozás után , midőn mindnyájan az előbbeni álmélkodásból magokhoz tértének , így befzéllette - el Juliánának igaz eredetét KÁLMÁN : El - befzéllem a' dolgot rövideden* Hogy innett haza mentem ; íine édes " Anyámnak élete utóllya felé folyt , és csupán csak egy fzör-fzálon függött. Keferves fajdal® mai között, nem vala nagyobb vígafztaláfa * mint; midőn véletlen hamar haza-jöttömet az előre fzaladó Inafoktól hallotta. De én-is édes Anyámnak a' halállal tufakodó gyötrelmeit megértvén , bé - ronhantam hozzája. Éfzre- vévén intéfeiből : hogy csak velem kévánna külonöffen belzélleni, ki-igazítottam mindnyájokat*. — Leültetett ofztán beteg ágya mellé , és nékem ezeket mondotta: Édes Fiam! igaz lélek-isme* tettel kévánok Teremtőm előtt meg - jelenni* Ugyan-azért: néked ollyas titkot ki-vailani, mel-